Pesaro - 8. nap

Szerdán írtam utoljára, tehát folytassuk a csütörtökkel. Reggel egy erős úszással kezdtünk. Amit egy rövid kerózás követett, ez eredetileg nem volt a tervben, de be kellett pótolni a keddi, szakadó eső miatt elmaradt edzést. Délután futás szokás szerint. Pénteken ehhez hasonló átlagos edzésnap következett, na de a szombat, az már legkevésbé sem mondható unalmasnak. Reggel 9-kor bicóra pattantunk és meg sem álltunk San Marino-ig. Ez egy laza 60km-es túra volt az utolsó 10km-en csak emelkedővel. Szépen feltekertünk a várhoz, ahonnan havas hegyekre nyílt kilátás. Kicsit pihentünk, ettünk, elkattintottunk pár képet majd miután kellően felöltöztünk a lejtőre való tekintettel, elindultunk visszafelé.

Igen ám csak hogy népes kis csapatunk, a lejtőn egyénenként eltérő sebességgel való száguldozás miatt szétszakadozott. Így történhetett, hogy az egyik körforgalomban nem a megfelelő helyen jöttünk ki. Gurultunk, gurultunk aztán nagyon gyanússá vált, hogy egyrészt sehol senki, másrészt nem is erről jöttünk. Mivel mást nem igen tudtunk kezdeni visszafordultunk, hogy újra megmászhassuk a hegyet addig a bizonyos körforgalomig. Végre felértünk és újra elkezdtünk lefelé gurulni ezúttal a helyes irányba. Emiatt a kis kitérő miatt viszont 5-en tekertünk hazáig, Szerencsére edzőink a kisbusszal fogták nekünk a szelet, így nem volt nehéz dolgunk. Miután hazaértünk rögtön ebéd, majd egyéni futás. Úgy döntöttem felfutok szerda délutáni kerózásunk helyszínére, mert már akkor tetszett a táj. Jól döntöttem, mert ismét szép látvány fogadott. A lemenőben lévő nap kellemes hangulatot teremtett a futáshoz ami nagyon jól esett így nap végére. Vasárnap szabadnap! Egész nap csak pihenés. Elmentünk kocsival a „plázába” nem volt egy nagy szám, de körülnéztünk. Délután tételek sora várt rám, hogy kidolgozzam, egynéhányat sikerült is, de annyira elgémberedtem az egész délutánon át tartó gép előtt üléstől, hogy muszáj volt elmennem kocogni. Eleinte a sétányon futottam, de mivel éreztem a fáradtságot a lábaimban lementem a partra, itt viszont elég sötét volt, de az összes csillagot láttam, és mellettem hullámzott a tenger, a világítótorony fénye meg-megtörte a sötétséget. Futás közben szinte már szédültem ahogy folyamatosan az eget néztem. Elképesztő élmény volt!

Elérkeztünk a mai naphoz. Ébredés után kicsit megijedtem, amikor megláttam, hogy felhős az ég,de az úszás alatt szerencsére eltűntek a felhők. Délelőtt volt még egy 50km tekerés, laza, jóleső tempóban. Útközben megnéztem egy utcai hőmérőt. 18°C-ot mutatott, de ezt lehetett is érezni. Ebéd majd egy kis pihenő. 5-kor futás, nagyon jó idő volt még akkor is: rövidnadrág, kompressziós szár, felülre: hosszú ujjú bőven megfelelt. Remélem ezen a héten rövid ujjúban tudunk bicózni.
Este betekertünk a belvárosba, de mivel már így is későn érkeztünk megbeszéltük, hogy holnap újra bejövünk gyalog és alaposabban körülnézünk. A napot egy megbeszéléssel zártuk.