Tegnap Síófokra utaztunk Dáviddal, Henivel és Bencével, hogy ma teljesíthessük a Tour de Pelso-t. A Balatont kerültük meg bicajjal. 9-kor rajtoltunk gélekkel és energia szeletekkel jól felfegyverkezve. :) 30 km-t az élbollyal tekertem aztán egy emelkedőn lemaradtam, de amikor láttam, hogy gurul a mezőny összeszedtem minden erőmet és visszatekertem. Pont egy körforgalom utáni beleerősítésbe érkeztem, így nagyjából eddig tartott, hogy bollyal mentem. Innen kb. 30 kilométert egyedül mentem, pontosabban egy másik lánnyal, de ő nem volt hajlandó vezetni. Miután beértünk egy városba (nézzétek el nekem, már nem emlékszem melyikbe) és egy figyelmetlen autós majdnem elütött, végre utol ért minket egy csapat. Velük tekertünk egy jó ideig.
Ám egyszer csak felbukkant egy pirosan villogó vasúti jelzőlámpa. Már a sorompó is elkezdett lecsukódni, de a bringások csak nem akartak megállni. A sorompó lent, a bátrabbak még eltekertek mellette, a vonat dudál, jön, megy. Na gondoltam maradtunk 30-an, de amikor hátranéztem szomorúan és döbbenten konstatáltam, hogy rajtam kívül 15 ember ácsorog hasonlóan reményvesztett arckifejezéssel. Ha már így alakult ne keseregjünk nyomjuk tovább! :) Mentünk is szépen együtt, majd egy beleerősítés után maradtunk hatan és haladtunk egy jó lendületes erős tempóban. Ezt a részét élveztem a legjobban annak ellenére, hogy az első 40km-en elfogyott a folyadék utánpótlásom és már meg akartam halni a szomjúságól. Egy kisebb emelkedőn leszakadtam így egy ideig egyedül szenvedtem, már nagyon kiszáradtan. Végre megint jött egy kis csapat hátulról... nem is olyan kicsi. Innentől velük tekertem a végéig. Persze azért voltak beleerősítések és emelkedők, ahol a boly szakadozott és kisebb brigádok alakultak. Utolsó 20 kilométeren erőteljesen fájt a térdem, de éltetett a tudat, hogy már nincs sok hátra. Végre beértem! Azonnal megittam 1 liter magnéziumos izotóniás italt és megmasszíroztattam magam, mindkettő nagyon jól esett!
Összességében véve jó volt ez a 204 kilométeres tekerés. 5 óra 47 perc alatt mentem végig. Néha az eső is eleredt verseny közben, de ez jólesett a kimelegedett arcomnak. Ha úgy jön ki a lépés jövőre is szívesen végigcsinálnám ezt a kört, természetesen arra törekedve, hogy megjavítsam az idei időmet! :)
Köszönöm az edzőmnek, Fűri Icának, hogy felkészített és benevezett a versenyre. Köszönöm az Oakley-nak a felülmúlhatatlanul komfortos versenyszemüveg szponzorációt és köszönöm a Bike Express-nek valamint a Red Bull-nak a segítséget és a hozzájárulást az eredményeimhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése